-
Kezdőlap
- BLOG
BLOG
A borfogyasztás aggasztó mértékben csökken világszinten és sajnos ez nincs másként az öreg kontinensen és bizony szűkebb pártiánkban, a Kárpát medencében sem. A felnövekvő nemzedékek élettempója, TikTok-, Insta-, Facebook-, Netflix- és YouTube-befolyásoltsága nehezen összeegyeztethető a valódi borélvezet elmélyültségével.
A nagyipar, az eltömegesedés, a selejt és a középszer aggasztó térhódítására adott válaszként is felfogható a legkülönbözőbb fogyasztói szegmensek minőség-forradalma a bortól, a sörön, pálinkán, kávén át a kenyérig. Mindez nagyon jól megfigyelhető az anyaországi vendéglátást górcső alá véve.
A magyar borkészítés rendszerváltás utáni reneszánszának lendülete a kétezres évek első évtizedében még nem hagyott alább, sőt, ekkor indultak kiváló szakmai kezdeményezések, melyek egy része kitart valamilyen formában máig, mint az Etyeken és Kürtön megrendezett borfesztivál, mások, mint a Borbarát szerkesztősége által szervezett 7x7-es sétálókóstoló, vagy a Borfalu már nem működnek.
„Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni.” – írta Galeotto Marzio, olasz költő-történész-filozófus-orvos-csillagász, aki élete során nem kevés időt töltött Mátyás király udvarában. Ott nagy becsülete volt a Szeréminek, úgy tudni, hogy magának a királynak is ez volt a kedvence.