A Nagyváradot és a várostól északra, északkeletre elterülő szőlőtermőtájakat magában foglaló borvidéken a 20. század elején a piros bakator és az erdei (fehér bakator)

A szőlészet alapjait Erdélyben a bencés szerzetesrendek fektették le, akiknek Szent István királyunk kiterjedt földbirtokokat adományozott, ahol szőlőt művelhettek és borászkodhattak.

A történelmi Magyarország legjobb bortermő helyének számított, ugyanis a szerémi borokat a középkorban a borok királyaként ismerte egész Európa. A Duna folyásának köszönhetően

Ipolymente, Garammente, Muzsla és Kürt a Felvidék legjobb adottságú szőlőtermelő területeit jelentik. Változatos talajok, nagyszerű déli- délnyugati fekvésű dűlői, kiváló 

Szőlő- és bortermelő települései a Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidékhez tartoztak, amely közigazgatási szempontból Nyugat-Magyarország szőlő-ültetvényeit foglalta magába. Vezető

A Kárpát-medence északkeleti részén két borvidék, a Beregszász-nagyszőllősi, illetve a Szerednye-vinnai alakult ki, ahol régimagyar szőlőfajtákból, döntően furmintból fehér borok készültek.

Ősi, nemes, úri, különleges, rejtélyes és konok. Pont olyan, mint a magyar ember, a magyar lélek. Természetes hát, hogy kiemelten kezeljük a kéknyelűt a Kárpátok Bora küldetésünk során. 

Hagyományaink, történelmünk, szokásaink ismerete nélkül csak a nihilben kapkodókká válunk. Ezek tisztelete és ismerete viszont megadja a lehetőséget és alapokat, hogy kiteljesedjünk, értékeket teremtsünk.

Hisszük a természetbeli módon gazdálkodó boraikat „kézműves módon készítő” termelők igazi értéket állítanak elő.