A szőlészet alapjait Erdélyben a bencés szerzetesrendek fektették le, akiknek Szent István királyunk kiterjedt földbirtokokat adományozott, ahol szőlőt művelhettek és borászkodhattak.
A jelentősebb borvidékek ekkoriban Szilágyság, Déva, a Maros mente, a Küküllő völgye, Torda, Marosvásárhely és Temesvár vidéke voltak. A helyi időjárás, a talajadottságok, a tengerszint feletti magasság, az éghajlat, a domborzat és a kitettség rendkívüli módon kedveznek az erdélyrészi szőlőtermesztésnek.