„Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni.” – írta Galeotto Marzio, olasz költő-történész-filozófus-orvos-csillagász, aki élete során nem kevés időt töltött Mátyás király udvarában. Ott nagy becsülete volt a Szeréminek, úgy tudni, hogy magának a királynak is ez volt a kedvence.
A Szerémi borvidék elsősége a magyar borvidékek között a török megjelenéséig vitathatatlan volt, itt készítettek először aszú-jellegű bort, Tokaj felvirágzása is azután kezdődött, hogy a szerémi borászoknak menekülniük kellett az oszmán hódítás elől. S nemcsak az édes borok elkészítésének módszertanát vitték magukkal, hanem olyan ősi magyar szőlőfajtákat is, mint a Furmint, az Ezerjó, a Bakator vagy a Kövidinka.
A Szerémségben ma is készülnek ízig-vérig magyar borok, olyan kivételes borászoknak köszönhetően, mint Maurer Oszkár és Sagmeister Ernő, akik a termőtáj üzenetét igyekeznek megfejteni, a Tarcal-hegy legjobb dűlőit faggatják.
Ernő három és fél hektáron gazdálkodik, Magyarkanizsán lakva műveli szőlőjét, ami minden túlzás nélkül heroikus feladat. Négy fajtával dolgozik, Furminttal, Kadarkával, Pinot Noirral és Cabernet Franc-nal. A Furmint a kedvence, úgy véli, hogy „királyi fajta, magasabb fénye van a többinél. Testben, alkoholban, savban egy oktávval többet tud a többi fajtánál.”
Organikusan műveli szőlőjét, minimális ként használ, kiemelten fontosnak tartja a borok érlelését, azon kevés termelők közé tartozik, akiknek négyévesnél fiatalabb tétele nem kerül a piacra. Borait lassan egy évtizede kóstolom rendszeresen, de csak tavaly nyáron jutottam el a pincészetbe is. Ernő elképesztően finom kárásszal és keszeggel várt, soha e műfajban jobbat nem ettem. Délvidéken mindig is megvolt a halkultúra, ami nem csoda, hisz több folyó is biztosítja máig a halfelhozatalt, s itt nincs betiltva a halászat, mint Belső-Magyarországon. Végigkóstoltuk a teljes szortimentet, ami életre szóló élményt adott.
Maurer Oszkár borász családból származik. Jómagam 2002-ben, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által a Pepsi Sziget ellenpontjaként szervezett Magyar Szigeten ismerkedtem meg vele, ott kötöttünk életre szóló barátságot. A Mozgalom tiszteletbeli elnöke volt akkoriban, előadást is tartott, amiből kiderült, hogy nagyon egyértelmű vízióval rendelkezik, célja, hogy visszahelyezze a Szerémséget a világ bortérképére. Szép fokozatosan el is jött a siker, Alkonyi László, az első számú magyar borszakíró már a kétezertízes évek elején így írt róla a „Vigyázz, kész, rajt... bor!” című könyvében:
„Oszkár egy igazi emberi atomerőmű. Hatalmas energiával építi borászatát, őrzi a délvidéki magyarság közösségét: jár, dolgozik, mesél. Neki köszönhetem, hogy megismerhettem az elsőszámú középkori magyar borvidék, a Szerémség apró, szétszórt, de még töredékeiben is szépséges tükörcserepeit. Jártunk Dobrodópusztán, az utolsó színtiszta magyarajkú szerémségi településen. Jártunk Maradékon is, ahol a huszitákból katolikussá, majd – a XVIII. századi horvát fennhatóság idején – nemzeti identitásuk megőrzése végett katolikusból reformátussá lett magyarság most is jelentékeny részét adja a településnek. No és ellátogattunk Ürögre, amely száz esztendő alatt a csodával határos módon megőrizte tízszázaléknyi magyar lakosságát. Látogattunk ugyanakkor Kovacsevicseket és Kisseket is, akik már magyarul sem tudnak, magyar eredetüket sem tudják.
A legfontosabb azonban az, hogy Maurer Oszkár nyomán járva mintha bizakodással, derűlátással telne meg a levegő körülöttünk. A borászt hallgatva hajlamosak vagyunk úgy hinni és tudni, hogy Szerémség magyar kultúrája ma is virágzik. Látjuk a két ferences szerzetest, Pécsi Tamás és Újlaki Bálintot, akiknek mégsem kell a huszita tanok miatt Moldvába menekülniük, és városukban, Kamancon befejezhetik az első magyar bibliafordítást. Szemünk előtt Szeged méretű magyar városokká hízik Karom (Karlóca), Kamanc és Szalánkemén is.
Szinte mindent képesek vagyunk felismerni, holott Oszkár csak bort készít, igazi szerémségi bort, amilyen az 500 éve lehetett: szerémi zöldet, bakatort, furmintot és kadarkát. Olyan őshonos fajtákkal foglalkozik, amiknek többségéről évszázadok óta nem is hallottak e vidéken. S olyan termőhelyeken teszi mindezt, mint a Krisztus- vagy a Csücsülős-dűlő, amely neveket évtizedek óta talán senki nem helyezett saját nyelvi környezetébe. Maurer Oszkárt nevezhetjük hittérítőnek, a magyar kultúra nagykövetének, akinek missziója állami támogatásra volna méltó. De nevezhetjük egyszerűen csak bátor embernek. Vagy csak Embernek.”
Oszkár azóta hosszú utat tett meg, a natúr borok egyik legjelentősebb Kárpát-medencei alakjává nőtte ki magát, akinek borait Michelin csillagos éttermek sora tartja. Mint a magyar gasztroblogok ősforrása, a Bűvös szakács is említi „A Maurer-jelenség” című írásában, az 1880-as Kadarka borát, mely a világ legöregebb Kadarka ültetvényének terméséből készül, az amerikai Forbes magazin a világ tíz legjobbja közé választotta a 2018-as karácsonyi számában.
Borkóstolói nemcsak a natúrborok jelentőségéről szólnak, hanem egy nagyon koherens, hagyománytisztelő, nemzeti-keresztény világkép kerekedik ki a borokat kísérő előadásból, s akkor nem szóltunk még a fantasztikus, Gault Millau sapkás színvonalat elérő ételekről, melyeket felesége, Irénke tesz a vendégek asztalára.
Oszkár pincészete Budapesttől 190 kilométerre fekszik, Ernőé alig húsz kilométerrel van távolabb. Érdemes ezt kihasználni s mindkettejüket meglátogatni ugyanazon a hétvégén. S ha már ott vagyunk, gyönyörködhetünk a Monarchia többi üdülővárosát, Herkulesfürdőt vagy Szovátát idéző Palics szépségeiben, s megnézhetjük Szabadka lenyűgöző történelmi központját is.
Borbély Zsolt Attila